Cél

Vízióm, mint egyfajta történeti-antropológiai koncepció körvonalazható: az elkülönítések és nem az elkülönülések, a külső, mindig kultúra-bázisú kompressziók és nem a valamivé válni akarás által létre jövő kötődésekből kifejlő embercsoportok belsejét mozgató erővonal-mintázatok felfejtése és azok lehető leg-valósághűbb felrajzolása. Az ebben az állapotban megfigyelhető kulturális/etnikai/vallási kisebbségi létezés vélt dinamizmusainak leírhatóvá tétele.

Nem állítom, hogy ezt mindig is tisztán láttam, meglehetősen sok időt töltöttem a közösség fogalma körüli vizsgálódással, mely védeni és fejleszteni képes azokat, akik valamiféle üldözés-folyamat krónikus átélői. Legyen az akut, vagy vélt való. Ösztönszerűen vallási létezők apró csoportjait, az aktív üldözés időszakaiból kinőtt mozgalmaik dinamizmusát boncolgatva véltem körvonalazhatónak egy távoli, végső tipológia megalkotását. Azonban minél beljebb jutottam az értelmezés gyűrűiben, annál inkább távolodni sejlett egy efféle, leegyszerűsítést célzó módszer-summázat. Talán nem jó szó, hogy tévedtem, többre mutat inkább a perspekítva-váltás kifejezése. „Klasszikus szociológusnak” sosem képeztek, nem is véltem magam e csoport tagjának, ám ami a módszerek alkalmazásánál minduntalan hatékonynak, egyszersmind kedvesnek tetszett, az az „embertan” megkerülhetetlen munkaeszköztára. Hogy magam pedig különüljek, szeretem ilyenkor a „társadalmi” előtagot odatapasztani. A műhelymunkák során eme készségek birtokba vételével sejlett alkalmazhatónak az újfajta perspektíva.

Már az alkalmazott vizsgálódások fázisában ötlött elő a leíró folyamatok megvalósításának kulcsterminusként a „kisebbség”, a „minoritás” fogalma egyfajta társadalmi értelmezhetőségeként az „a minori ad maius” irányvezetésének. A kisebbség-vizsgálat, mint értelmezési közeg inspirálóan tág és a közösségek vizsgálati bázisáról nyújtózva kellően biztonságos, már ha a konkrét módszerek által kijelölt szellemi teret, mint a munkavégzés eszközei által meghatározott környezetet értelmezem. Kiemelt hangsúlyt helyezve egyszersmind az alkalmazhatóság mikéntjére – ami a problémafeltárás leírhatóságának megvalósítása és a tudományosság kritériumrendszerének megfelelése okán is nyomatékos kitétel.